Dzsungel a szívben - A szív kutyája

Egy blog kortárs írónők, költőnők, színésznők, festőnők, énekesnők, rendezőnők alkotásairól ------------ KORUNK LEGFONTOSABB SZERZŐI, LEGÉRDEKESEBB ELŐADÁSAI SZÖVEGEI, FILMJEI

SZOMJAS OÁZIS, ÉJSZAKAI ÁLLATKERT, DZSUNGEL A SZÍVBEN, A SZÍV KUTYÁJA, 12 NŐ VOLTAM

Szomjas Oázis ELEJE borítókicsi.jpg

 

RÉSZLETEKET OLVASHATTOK A KÖNYVEKBŐL ITT:

http://mindenamino.blog.hu/

 

12 nő borítója kicsiben.jpg

 

éjszakai.jpg

nőklapjaelülsőszivkuyája.JPG

 

rekláméjszakaiszineskétoldalrólágiésbarátjakicsi.jpg

 

 

kékduplareklámkicsnyítve.jpg

 

12 nő borítója kicsiben.jpg

 

RÉSZLETEKET OLVASHATTOK A KÖNYVEKBŐL ITT:

http://mindenamino.blog.hu/

Bejegyzések

FORGÁCH ANDRÁS..... 12 NŐ VOLTAM

Utolsó kommentek

Bejegyzések

HTML doboz

12 nő borítója kicsiben.jpg

 

RÉSZLETEKET OLVASHATTOK A KÖNYVEINKBŐL ITT:

http://mindenamino.blog.hu/

 

KEMÉNY DIÓ - Húgaink hangjai

2011.03.26. 09:08 Brr

"Tegyünk úgy, mintha volna még rádió. Úgy tűnik, mintha még lenne. Rádiószínház még van. (...)  Az embernek világvégi hangulata van. Ami egyébként nem rossz hangulat: az ember az Istenek alkonya nyitányát hallgatja egy üveg whiskyvel a keze ügyében, és odakint a kertben tényleg besötétedik.

És akkor szembejön egy olyan műsor, amelyben a bemondón, a rendezőn, a hangtechnikuson, és egy kisebb szerepet játszó színészen kívül mindenki nő. Nő, nő, nő. Rüfke, pipi, biankó! idézném kedvenc költőmet, de nem volna idevaló, se ildomos. A figyelmét a műsorra az ember húga hívta föl, de még nem azzal a céllal, hogy írjon róla, csak hogy hallgassa meg, merüljön alá a női elemben. Alámerültem. Bármennyire is ellenáll az ember, tényleg kémiai hatása van a női hangnak, pláne egy olyan női hangnak, mely egy nőnek egy nőről írt szövegét mondja – bonyolult lenne leképezni, hogy a színésznő, aki az írónőnek az anyjáról (egy másik részben az apjáról) írt szövegét elmondja, távolságot tart-e a szöveggel, vagy éppenséggel olyan regisztereken kezd el játszani, amilyenre különben nincs lehetősége; hogy cizellál-e, hogy színészkedik-e, vagy éppenséggel lefoszlik róla a színészetének egy rétege, mert lubickol a szövegben. Össze is rezzenek, mert az egyik női hang hirtelen meglátja apja …halálból visszatáncolt meztelen fenekét – nem is tudtam, hogy ennyire izmos, szabályos, szép feneke van – szent meggyőződésem szerint Börcsök Enikő hangja látja ezt ezt a feneket, a meghalni nem akaró apa fenekét, amely fenék nem is tetszik a lánynak, ahogyan meztelenül kipenderül a kórházi ágyából – ezen a ponton az elbeszélő anyja is beleszól a történetbe: Hát persze, mondta anyám, a feneke mindigis nagyon tetszett nekem (lényegében egy jó házasság titkát kotyogja ki), és ez a fenti Istenek alkonya-hasonlat annál is jobban frappiroz engem, pedig amikor az előbb az eszembe jutott, még nem tudtam, hogy ilyen frappáns leszek, mert az Előjátékban a Nornák, a sors istennői énekelnek, és mint tudjuk az istenek az ő figyelmeztetésükből tudják meg, hogy világuk nem állandó, egyszer meg kell fizetniük mindazért a gonoszságért, amit elkövettek. Az is érdekes, hogy ezek az elhangzó történetek többnyire milyen mulatságosak. A tragikumukban is mulatságosak – mintha a nők, amikor az anyjukról (vagy az apjukról) írnak – na, most jön megint egy védhetetlen általánosítás, ilyen csapdába csalja az embert az ember húga – sokkal inkább képesek lennének elfogulatlanul fogalmazni, mint a nem-nők. Végül is a világ nőkből és nem-nőkből áll, nem? Azon kapom magam, hogy egy ponton túl egyáltalán nem az értelmemmel hallgatom ezeket a szövegeket, hanem a hormonjaimmal, a zsigereimmel, a szövegek nyitottsága anyagszerűen finom. Arany Malacé például, a Dalok anyámról pedig (felolvasással együtt – Balog Judit Malacka olvassa fel) egy antológia-klasszikus gyöngyszem." - írja Forgách András az És-ben:

http://www.es.hu/2011-01-16_kemeny-dio

 

 

Miről szól a Dzsungel a szívben és A szív kutyája?
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Különös lények az anyák, vannak közöttük olyanok, akik egyetlen mondattal képesek megváltoztatni a múltat, mások a Damjanich utcánál szeretnek felmászni Jákob létráján a Mennybe, megint más anyák képzett meteorológusok, akik előszeretettel művelik a légtüneménytant, megspékelve egy kis káoszelmélettel, miközben tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a változékony időjárás kedvezőtlenül hat, és nedves időben összeragad a só, ezért aztán ilyenkor képtelenség rendes ételt főzni. Olyan anyák is előfordulnak, akiknek nem pusztán Ady szerelmi költészete áll életük fókuszában, hanem a töpörtyű és a zserbó is, és miközben ruháik zsorzsettből és nyersselyemből készülnek a házi varrógépen, szükség és ínség idején nem restellnek egy böllérrel hazaérkezni, hogy a nappaliban engedmények nélkül szúrjanak szíven egy disznót.  

Aztán vannak anyák, akikről nem lehet tudni, hogy valóban a mi anyáink-e vagy sem, mert semmi szín alatt be nem vallanák, sőt látszólag gond nélkül letagadják, hogy valaha ők szültek volna minket. Megint másoknak fura utolsó kívánságaik vannak, például, hogy az ember lánya olvasson el egy könyvet a tömeggyilkosok bánatos gyerekkoráról, és csak nevet, ha gyermekei apja kezet csókol az angol királynőnek. Olyan anyák is előfordulnak, akik különös görgős szerkentyűket álmodnak a lichthofba, és az alá sorjázzák be a menekülő katonaszökevényeket, forradalmárokat, és egyéb fura szerzeteket. Akadnak anyák, akiknél a konyha plafonját felrobbant keménytojások díszítik, mert késő estébe nyúlóan fecskendőkkel teli súlyos acéldobozokat cipelnek lift nélküli házak hátsó lépcsőházaiban, és mire hazaérnek, már csak arra futja, hogy kombinéban a kanapéra ájuljanak. Aztán szólnunk kell az anyákról, akiket a történelem nem is egyszer végigkerget az országon, és amibe más belehalna, az őket lázba hozza, úgyhogy még nyolcvanévesen is kivirulnak a költözködéstől és újrakezdéstől.

Aztán ott vannak az anyák, akik imádnak razziázni leányuk szobájában, és még a naplóikat is ellopják, hogy titokban jót röhögjenek saját magukon a spájzban. Más anyák magától értetődően kísérik el lányukat a nászútjára, míg megint mások még a takarót is képesek felemelni, hogy lássák, mivel foglalkoznak alatta a túlságos csendben lévő kisdedek. És igen, van akinek az anyja szinkretikus vallású karibi papnő, aki azt tanácsolja a lányának, hogy vegyen egy korty rumot a szájába és köpje a vörös mariposával feldíszített házi oltárra, ha meg akarja szerezni a férfit, akiről álmodik, míg ő maga egy nála húsz évvel fiatalabb galambásszal flörtöl a háztetőn. És talán hihetetlen, de vannak anyák, akik könnyek között tépik össze a képet, amelyen kislányként, félig lecsúszott harisnyában állnak a téli udvaron, mert fél évszázaddal később leányuk megírja, hogy a harisnya lukas volt.

Persze vannak olyan anyák is, akik örömmel veszik tudomásul, ha gyermekük azt álmodja, kihullottak szájából a cápafogak. Meg olyanok is, akik két kezükkel építik fel a házat, miközben egész életükben kapálnak, csirkét pucolnak és tollat fosztanak, de még így is jut néha idő arra, hogy a rántott húst magasra tartva, csípeiket dobálva, orientális beütésű táncot lejtsenek az udvaron, és közben nagyokat kurjongassanak.

És ne feledkezzünk el az anyákról, akik idegen, cuclizós kisgyerekek képeit tartják az íróasztalukon, mire vérszerinti leányaik szent esküt tesznek, hogy ők viszont idegen anyák képeit fogják hordani a tárcájukban, teszik a párnájuk alá, és tetoválják a vállukra.

Végül vannak anyák, akik özvegyi magányukat csupán a kocsijukba épített globális helymeghatározó rendszerrel folytatott társalgásokkal tudják enyhíteni, de még őket is felülmúlják ragaszkodásukban azok az anyák, akik a mennyekből is írnak leveleket leányaiknak, hogy elmondhassák, a kaja odafent pocsék, viszont ez egy cseppet sem zavaró, mert mindennél többet ér az egyetemes napsütés és a jó levegő. 

 

Az apák persze nem kevésbé különös szerzetek, mint az anyák. Sokan közülük állítólag csak háromszor sírnak életükben, és abból is legalább kétszer senki sem látja könnyeiket. Akadnak közöttük olyanok is, akik előszeretettel fogadják leányaik udvarlóit klottgatyában ülve az almafa alatt, hogy azok a porolón mutathassák be a nagykelepet, miután elszavaltak legalább egy verset. Ezek az apák persze nem szigorúak, és ezerszer is elismerően hallgatják meg a Volt egyszer egy kilincs, tovább nincs című alapművet a leányukért küzdő kérők sokaságától.

Aztán ki ne ismerné az apát, akinek édesanyja – a „mi” nagymamánk – hiába is próbálná lebeszélni jövendőbeli menyét az esküvőről e szavakkal: „Önről olyan jókat hallottam, kérem ne tegye, az én fiam egy nulla, semmi ember, pokol lesz az élete. Lóversenyezik!”, mert anyánk biztosan így felelne: „Nem baj, elbírja a kalapszalon”. És persze vannak az apák, akik feltámadnak az első pár szívrohamukból, és van képük azt mondani nekünk és anyánknak a kórházban, hogy mindez azért van, mert a nagyfenekű nők iránt bizalmat lehet érezni.

Aztán vannak ugye az apák, akik „képzeletünk szüleményei”, mert sohase látjuk őket, és amikor mégis összehoz minket velük a sors önkénye, akkor zokon vesszük tőlük, hogy éppen ők azok akik, mert hogy jön ahhoz egy idegen, és milyen alapon sajátítja ki magának a mi szabadon szárnyaló apaképzeletünket. Aztán vannak az apák, akik bármilyen szelídek, néha mégis kitör belőlük a vadállat, és az ősök mozdulatával ragadják meg a felborult pálinkás üveg nyakát, hogy a földhöz csapják, hogy aztán a törött üveggel anyáink lábára sújtsanak, és rögvest utána elájuljanak. És vannak apák, akik örök szüzet faragnának belőlünk, ha hagynánk, és tehetnék. És vannak, akik magukon kívül kiáltják lányaikra, hogy „Te anarchista, trockista, maoista!”. Megint más apák váratlan jó tanáccsal látnak el minket kenyérmorzsák rágicsálása közben a kamrában: Örvényben maradj mindig mozdulatlanul.

És vannak az apák, akik imádják az elektromosságot, és mindent megszerelnek, ami útjukba akad, és amiben a leghaloványabb módon megsejtik a szikrák és kisülések természeti csodáját, mégis pont kaszálás közben jön értük a kaszás, szemben azokkal az apákkal, akik nagyon tudatosan az erdőbe vonulnak meghalni és elenyészni. Ami még mindig szerencsésebb annál, mint mikor apáink tudatosan sorvasztják el látóidegeiket, hogy ne kelljen megbirkózniuk az ordas változásokkal maguk körül.

De itt az ideje, hogy sort kerítsünk azokra az apákra is, akik bálványozzák a lányukat, amivel részben az őrületbe tudnak kergetni minket, másrészt viszont titokban boldoggá tesznek, mert ettől tudjuk megcsinálni azt, amiben csak ők hisznek: magunkat. És persze alig tudjuk elhinni, de igaz, hogy bár apánk irodai kukacként tengeti életét, legalább egyszer életünkben titokban felvisz minket a háztetőre, hogy igazi szteppcipőben szteppeljen nekünk.

        Aztán ott vannak a még különösebb apák, akik miután elválnak anyánktól, beköltöznek hozzánk, sőt még új barátnőiket is a lakásunkban fogadják, míg mi otthonunktól távol gürcölünk. Később még az albérletét is mi fizetjük, sőt táncolni visszük, ahol is sikeresen megismerkedik következő számú feleségével. De továbbmegyek, vajon mit szóljunk azokhoz az apákhoz, akik míg kislányként felnézünk az égre, hogy a csillagokat bámuljuk, ők minket hátrahagyva, nemtörődöm módon továbbsietnek, és mi legnagyobb ijedelmünkre idegen férfiaknak mondjuk azt, hogy: ugye milyen szép?

Egy biztos, szinte mindannyian vágyunk egy apára, aki megvárja esténként, míg elalszunk, akivel kézzel ehetjük a savanyúkáposztát zacskóból, aki kikaparja torkunkból a negrót, leszedi kezünkről a rászorult bilincset, akivel Pink Floydot és Yma Sumacot hallgathatunk, és aki eljön velünk megnézni a Csillagok háborúját.

 

Kedves Olvasók! Ikerköteteink 66 történetéből 60 szöveget kifejezetten felkérésünkre írták szerzőink, további 6 írást pedig a hullámok által kivetett kincsként találtam irodalmi folyópartunkon. Élvezetes, örömteli olvasást, sok magunkra ismerést, rég elfeledett és újra felfedezett érzést kívánok!

 

Forgács Zsuzsa Bruria

anyaszerkesztő

 

 

tanácsadó, kontrollszerkesztő:

Nagy Mónika Zsuzsanna

Ivacs Ágnes

Radics Viktória

 

A Szív kutyái és a Dzsungel a szívben szerzői bemutatkoznak képben és írásban:

 

dzsungelaszivben.blog.hu/2010/09/30/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

 

Forgács Zsuzsa Bruria

a kötetek anyaszerkesztője

 

A szív kutyája itt kapható

 

a Dzsungel a szívben itt megrendelhető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

anyaszerkesztő: Forgács Zsuzsa Bruria

tanácsadó, kontrollszerkesztő:

Nagy Mónika Zsuzsanna,  Radics Viktória

tanácsadó: Fejér Tamara, Kiss Noémi

Mit mondtak a Szomjas oázisról ők hatan?

 

Kepes, Makk, Vekerdy, Csányi, Hajós, "Esterházy"

 

http://szomjasoazis.blog.hu/2009/08/06/mit_mondtak_a_szomjas_oazisrol

 

Vissza a Szomjas oázisba!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Megszánt, és megengedte, hogy egy kicsit mégiscsak harapdáljam, mert a fogminta a szokásosnál is lassabban száradt. Persze csak aprókat, de ő végig nevetett, és én tudtam, hogy nagyon jól haraptam rá az ujjára.”

 - részlet Hidas Judit A fogorvosom, című szövegéből, mely megjelent az Éjszakai állatkertben, a női szexualitásról.

anyaszerkesztő: Forgács Zsuzsa Bruria

tanácsadó, kontrollszerkesztő:

Nagy Mónika Zsuzsanna

bábaszerkesztő:

Gordon Agáta

testvérszerkesztő:

Bódis Kriszta

 

 

 

 

 

 

részletek a szomjas oázisból és éjszakai állatkertből itt:

http://mindenamino.blog.hu/

 

a Kitakart Psyché sorozat anyaszerkesztője:

Forgács Zsuzsa Bruria

 

 A könyvek itt kaphatók:

http://www.alexandra.hu/

 

A szív kutyája itt kapható

 

a Dzsungel a szívben itt megrendelhető  

alkohol ajánló állat állatok állatvédelem álmok álom álomvilág art autó baba mama balaton bank barátok barátság bicikli biznisz blog boldogság bor budapest buli bulvár busz csajok család dal dalszöveg depresszió design diéta divat dvd edzés egészség egészséges életmód egyetem éjszaka élet életem életem nem mindennapjai életérzés életképek életmód életünkélet életmód ezotéria élet gondolat ébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény élmény élmény beszámolók élmények ember én énblogépítészet építkezés érdekes érdekesség erotika érzéseim érzések esküvő étel ételek étterem ezotéria falusi turizmus fantasyférfi film filozófia foci fogyás fogyókúra fotoblog fotóblog fotók fotózás főzés game games gasztró gasztro gasztronómia gondolat gondolataim gondolatébresztő gondolatok grafika gyerek halál ház házasság hírek hit hitel hobbi hülyeség humor informatika ingatlan ingyen internet írás írások irodalom iskola isten japán játék játékok jog kaja kaland kép képek képregény   kert kommunikáció koncert konyha könyv konzol környezetvédelem közélet közlekedés közösség kreatív kritika külföld kult kultúra kutya lakberendezés lélek letöltés life linux london magyar magyarország manga marketing médiameg mondás meleg mese metal minden mindennapok mobil motor mozi music művészet napló novella nyelv oktatásonline marketing önmegvalósítás őszinte őszinteség ötletek otthon párkapcsolat party pasik pc pénz photo pina poén póker pop pornó pszichológia rádió rajz recept receptek regény reklám repülés retro

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.