"A papácska azért mos, főz, vásárol, mert övé Közép-Európa legszebb asszonya. Ezt a mama mondja neki mindig, mikor feljön a fodrásztól. (...) Együtt csodáljuk Közép-Európa legszebb asszonyát. Most Közép-Európa legszebb asszonya az asztalunkhoz ülteti a nyári bácsit..."

- Részlet Arany Malac - "A nyertes mindent visz" című írásból, mely megjelent a Dzsungel a szívben című antológiában a lányok és anyák kapcsolatáról...

A mama és én szombat délután ülünk egy körúti presszóban. Az asztal üveglapján homályos, kerek nyomok, kicsik, nagyok. Lejöttünk a mamával, otthon hagytuk a papácskát. Most vagyok először presszóban, nagyon nagyvilági. Zene is szól. A zongoránál rekedt hangú, rúzsos öreg néni dalol a szerelemről, a szerelmi csalódásról, elhagyták. Nem csodálom. Nagy mellű, aranymedálos, vörös kezű pincérnőtől rendelünk. Én hatalmas csokoládékrémet, óriás tejszínhabbal, a mami valami üdítőt. Lejöttünk, hogy a papácska jól ki tudjon takarítani, ne zavarjuk. Lassan hozzák a csokoládékrémet, tele van a presszó. Boldogan szívom be a füsttel teli levegőt, a beszédfoszlányokból olykor-olykor meg is hallok valamit, mikor a szerelmi csalódásos néni halkabbra fogja, de lényegében az ő problémája tölti be a helyiséget.

Varázsütésre az asztalunk előtt áll Pista bácsi, akivel a nyáron együtt nyaraltunk. Vele, a feleségével, meg az undok kisfiával, aki kövér, nyávogós, tudálékos. És a mamája mindig szájon csókolja. Mindenki előtt. A ráncos öreg száj, ahogy rátapad a puha rózsaszínre. Gusztustalan. Pista bácsinak nincs szája. Olyan, mintha egy vonal lenne az orra és álla között. Snájdig ember, mindig ezt hallom róla. A két család jóban van, de most, a nyaralás alatt nagyon sokat voltunk együtt. Folyton jöttek, átjöttek, átugrottak, benéztek, beugrottak, megnéztek, megleptek minket. Érkezésükkor örültünk, távoztukkor még jobban. Erre meg most itt van, itt áll az asztalnál, hogy micsoda véletlen. Bizony az, mondom, mert mi még soha nem voltunk itt, pedig nagyon közel van hozzánk ez a presszó, de a mama szerint nem úri dolog presszózni, ha már, akkor a Gerbeaud, de most le kellett jönnünk, hogy segítsünk a papácskának.

Szégyellem megmondani, mikor kérdi, hogy miben kell a papácskának a segítség, hogy ő most otthon van és takarít. Mellettem a mami elegáns szőke haja kontyban, piros rúzs a száján, szép ápolt finom kezén ragyognak a piros körmök. Diszkrét Chanel illat lengi körül. Pista bácsi is elegáns, magas, vékony ember, finom öltöny van rajta, egy kicsit kilóg a környezetből, túl elegáns, túl ünnepélyes. Mami csilingelő, meglepett kacagással invitálja őt, hogy akkor már, ha ilyen a véletlen, szóval, hogyha mi se tudtuk, ő se tudta, hogy találkozunk, ez a véletlen találkozás, ugye, akkor hát üljön le a mi asztalunkhoz, Pista!

Azonnal érzem, hogy nem szabad a mami mellé ülnie. Olyan sóvár a pillantása és olyan gyorsan fogadja el a meghívást az asztalunkhoz, hogy rájövök, ez biztosan nem véletlen találkozás. Rosszat sejtek, meg kell óvnom a mamát vagy inkább a papát. Igen, mert ő most otthon takarít. Az egész osztályban senkinek a papája nem takarít, nem főz, nem mos. A papácska azért mos, főz, vásárol, mert övé Közép-Európa legszebb asszonya. Ezt a mama mondja neki mindig, mikor feljön a fodrásztól. Szerencsére a fodrász az udvarunkban van, így nem kell messzire mennie, így is olyan fárasztónak hangzik a „le kell mennem festetnem, berakatnom”. S tényleg, három-négy órába is beletelik mire visszajön, de meg is van az eredménye. Együtt csodáljuk Közép-Európa legszebb asszonyát. Most Közép-Európa legszebb asszonya az asztalunkhoz ülteti a nyári bácsit. Nem hagyhatom, hogy a mami mellé üljön a bokszba. Megelőzött, már ott ül, fogja mami kezét, megcsókolja, és olyan farkas módon mosolyog.

Megérkezik a pincérnő, elém teszi a várva várt csokoládékelyhet tejszínhabcsúcsokkal, maga a földre szállt mennyország. A kehely talpa vizes, csúszik az asztalon. Kicsit lök rajta az ember, és csúszik, mint a korcsolya. A kézcsók nem akar abba maradni, majd mikor Pista bácsi végre el bír szakadni a szájával, nem engedi el a mami kezét, néz a mami szemébe, és megint farkas módra mosolyog. A maminak olyan kék a szeme, hogy csillagos kék. Sok apró szikrázó kék csillag ragyog benne. Olyan, mint egy gyönyörűen csiszolt ékkő. Most jövök én! Az asztal túloldaláról, szemben Pista bácsival, akkorát lökök a csokoládés kelyhen, hogy az asztal másik széléig szalad, majd egyensúlyát vesztve engedelmesen beleömlik Pista bácsi ölébe. Látom, hogyan tör elő a keményre vert tejszínhab alól a finom, lágy csokoládékrém, megállíthatatlanul. Nem tud menekülni, beszorul a bokszba, ugyanis oldalra kellett fordulnia a mami felé, így most teljes 180 fokot kellene megtennie, hogy kiléphessen az asztal mögül. Az egész krém ott van az ölében.

Nem merek se a mamira nézni, se rá. Lehajtom a fejem és zokogok. Majd eldöntik, mit siratok. A zongorista néni abbahagyja az éneklést, a hirtelen jött csendben csak az én sírásom hallatszik. Ez biztonságot ad, még hangosabban sírok. Már mindenki minket néz. A mami nyugalmat próbál erőltetni magára, s halk hangon sziszegi, hogy fejezzem ezt be. Fejezd be, hallod, azonnal fejezd ezt be. Pista bácsi nem mer kiszállni a bokszból, rettenetesen nézhet ki. A mami viszont sürgősen el akarja hagyni a presszót, de a szabadulás útja csak Pistán keresztül vezet. A pincérnő oldja meg a helyzetet. Hoz egy piros-fehér kockás konyharuhát, s azzal teríti le Pista bácsi nadrágját. Csinos kis kötényt kap, míg a mami kimászik a bokszból, és jeges tekintettel és jeges hangon közli, hogy indulás. Azt zokogom, hogy nem mehetünk haza, nem akarom, hogy zavarjuk szegény papácskát. Menjünk inkább a Hauerhoz egy gesztenyepürére, azt mindketten szeretjük.

Csend van a presszóban, érzem, hogy mindenki nekem drukkol. Szegény gyerek, hallatszik innen-onnan. Nagy most a nyomás anyámon. Ha most itt, mindenki füle hallatára megígéri a Hauert, akkor megúsztam, nem ver agyon, hogy megint untám, figyelmetlen voltam. Pista bácsi, kockás kötényben, bár a Hauer felé lakik, most nem ajánlja magát kísérőnknek. Mami igent mond. Kilépünk a presszóból, a körút hideg levegője csípi az orrom, a szemem. Jön a villamos, már a Baross utcát is elhagyta, megfogom a mama kezét, húzom, hogy minél előbb a megállóba érjünk, elegánsan felpattanjunk, és úgy húzzunk el vele a Hauer felé, mint a darvak, a mámorító, édes tejszínhabcsúcsok és a lágyan omló, gyöngéden rumos-vaníliás gesztenyepürék birodalmába!

- Részlet Arany Malac - "A nyertes mindent visz" című írásból, mely megjelent a Dzsungel a szívben című antológiában a lányok és anyák kapcsolatáról...

Mit mondtak a Szomjas oázisról ők hatan?

Kepes, Makk, Vekerdy, Csányi, Hajós, "Esterházy"

http://szomjasoazis.blog.hu/2009/08/06/mit_mondtak_a_szomjas_oazisrol

Vissza a Szomjas oázisba!

Éjszakai állatkert, Szomjas oázis tartalomjegyzékei, szerzők bemutatkozója, képben és írásban:

http://szomjasoazis.blog.hu/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miről szól a Dzsungel a szívben és

A szív kutyája?

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/25/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

 

A szív kutyája - Dzsungel a szívben:

Szerzők fotói:

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

 

 

 

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN,

HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter

 

 

 

A SZÍV KUTYÁJA TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/18/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_2

 

DZSUNGEL A SZÍVBEN TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke

 

 

"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr

"JÖTT UTÁNAM MINT EGY SEBZETT BÖLÉNY"

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/05/17/JOTT_UTANAM_MINT_EGY_SEBZETT_BOLENY/

Ha hozzá akarsz jutni az antológiákhoz:

http://www.alexandra.hu

az antológiák anyaszerkesztője:

Forgács Zsuzsa Bruria